2018-07-02 13:04:00 | Bővebben...
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
2018-05-28 21:51:00 | Bővebben...
 
 
 
Augusztus
 
 

 22 °C

 
H K Sz Cs P Sz V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31    
 
Az összetett kereső segít Önnek abban, hogy szűkítse a keresési feltételeket. Minél több lehetőséget választ, annál nagyobb lesz a találati pontosság.  
 
Miben keressen: E-ügyintézés Városunk Önkormányzat
Tartalmazzák ezen szavak mindegyikét (pl.: "Megyei Város" azokat a találatokat sorolja fel, ahol a Megyei és a Város szavak is megtalálhatók )
Pontosan ezt a kifejezést (pl.: "Megyei Város" csak azokat a találatokat sorolja fel, ahol pontosan a Megyei Város kifejezés szerepel)
 
 
 
Megjelenés dátuma, vagy időszak
megadása esetén az időszak kezdete.
 
 
 
Időszak megadása esetén
az időszak vége.
 
Városunk
Kecskemét Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal elérhetősége
 
6000 Kecskemét, Kossuth tér 1.

Telefon: +36-76/513-513
Telefax: +36-76/513-538
E-mail: kecskemet@kecskemet.hu
varoshaza@kecskemet.hu
cityhall@kecskemet.hu

 
Ügyfélszolgálat
 
Telefonkönyv
 


 
ONLINE ügyfélszolgálat:
 
skype azonosító:
ugyfelszolgalat.kmjv

Státusz:
 
msn azonosító:
ugyfelszolgalat@kecskemet.hu

Státusz:
 
Kecskemét híres szülöttei
 
Ide írja az üzenet szövegét
címzett neve

cimzett e-mail címe:

feladó neve:

feladó e-mail címe:

 
Nyomtatás
 

Dr. Szabó Kálmán (1886-1963)

Dr. Szabó Kálmán a 20. századi Kecskemét tudományos és kulturális életének egyik legismertebb alakja volt; régész, etnográfus, a Városi Múzeum vezetője. Kiskunfélegyházán született 1886. szeptember 11-én és ott végezte az elemi és a középiskolát is. Az érettségi után a budapesti egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait, majd átiratkozott a jogi karra, végül a kolozsvári egyetemen fejezte be tanulmányait. Kiskunfélegyházán kezdett dolgozni, majd néhány hónap után Kecskemétre került.

Élete ettől kezdve szorosan kötődött a „hírös város” közgyűjteményeihez, mindenekelőtt a múzeumhoz, amelynek gyarapításában és szervezésében egyaránt kiemelkedő munkát végzett. Szabó Kálmán életútjában meghatározó szerepe volt Kada Eleknek, a város akkori polgármesterének, hiszen az ő hívására jött Kecskemétre. Nem véletlen, hogy az 1935-ben megjelent anekdotagyűjtemény ajánlása így szól: A kecskeméti múzeum létrehozása és kezdeteinek története a polgármester nevéhez fűződik. Kada Elekről közismert volt régészeti érdeklődése, ő maga is folytatott ásatásokat, publikációit szakfolyóiratok is közölték. Madarassy László néprajzkutatót ő kérte fel néprajzi tárgyak, elsősorban a Kecskemét környéki pásztorélet emlékeinek gyűjtésére, és ő látta vendégül Herman Ottót, amikor a nagy tekintélyű tudós az ezredéves országos kiállítást megelőző gyűjtőmunkáját végezte Kecskemét környékén, elsősorban Bugac pusztán. Kecskemét város közgyűlése 1898 novemberében szavazott meg nagyobb összeget könyvtár és múzeum létesítésére. Az alakuló intézmény ügyeinek intézésével Szilády Károly levéltárost bízták meg, akit 1910-ben neveztek ki könyvtár-és múzeumigazgatóvá. Szilády mellé került 1911-ben Szabó Kálmán, mint „kisegítő munkaerő”. 1912-ben Kada Elek kezdeményezésére megszervezte a város a múzeum-és könyvtárőri állást, amelyet Szabó Kálmán nyert el. Ettől kezdve a szerveződő közgyűjtemény keretein belül szakszerű és rendszeres néprajzi gyűjtés is folyt. Szabó Kálmánt már diákkorában vonzotta a népélet kutatása és a néprajzi tárgyak gyűjtése, 1908-tól a Néprajzi Társaság tagja volt, szülővárosában létrehozott magángyűjteményét az ottani múzeumnak ajándékozta. Kecskeméten tervszerűen gyűjtötte a halászat, a pásztorélet, a gazdálkodás, a szőlőművelés, és a hajdani mesterségek tárgyi emlékeit. Az itt folyó munkára a magyar néprajzos szakma is felfigyelt, ennek köszönhető, hogy 1913-ban Kecskeméten, a Városháza dísztermében tartották a Néprajzi Társaság vándorgyűlését. A múzeumi gyűjtemények a városháza épületében kaptak helyet, de már a századforduló éveiben helyszűkével küzdöttek, mivel a tervezéskor még könyvtár és múzeum céljára szánt helyiségek egy részét elfoglalták a hivatalok. 1911-ben közgyűlési határozat született új múzeumépület építéséről, amelyhez az anyagi fedezetet is megjelölték. A július 8-án bekövetkezett földrengés okozta károk helyreállítása azonban ennél sürgetőbb feladat volt. 1913-ban meghalt Kada Elek polgármester, a kecskeméti múzeumügy máig legfőbb mecénása, az első világháború éveiben pedig végképp háttérbe szorult a múzeumépítés gondolata. 1923-ban a vasútkertben álló nyári kaszinó épületét alakították át múzeum céljára, akkor még ideiglenesnek tervezve ezt a megoldást. 1924 július 6-án nyílt meg a múzeum és az első állandó kiállítás, a korabeli politikai élet jónéhány szereplőjének és a szakma jeles képviselőinek jelenlétében. A megnyitó beszédet mondó gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter és Czakó Elemér vallás-és közoktatásügyi államtitkár egyaránt felhívták a figyelmet a tudományos kutatások fontossága mellett a múzeum közművelődési funkciójára is. A Royalban rendezett banketten az egyik pohárköszöntőt mondó Szabó Kálmán a múzeumalapító polgármesterre emlékezett és azt kérte, hogy olyan szeretettel látogassák és pártfogolják a múzeumot, amilyen szeretettel annak megalapozásához Kada Elek hozzákezdett.

Irányításával a kecskeméti múzeum a két világháború közötti években rangos szakmai műhellyé vált és része volt a város korabeli kulturális életében is. 1926-ban itt rendezték meg a Múzeumok és Könyvtárak Szövetségének kongresszusát, valamint a Magyar Régészeti Társulat és a Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlését. A múzeum hőskorának is nevezhető két évtized Szabó Kálmán tudományos tevékenységének kiteljesedését is jelentette. Régészeti tevékenységének legnagyobb eredménye a Kecskemét környéki középkori faluásatásokból előkerült leletanyag közreadása volt, Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei című, 1938-ban megjelent könyve a szakemberek körében ma is gyakran forgatott kiadvány. Néprajzi kutatásaiban komplexitásra törekedett, írásaiban megelevenedett a hajdani népélet teljessége. Legfőbb területe a halászat és a pásztorélet kutatása volt, de írt könyvet a kecskeméti szőlőtermesztésről, a kecskeméti tanyákról, foglalkozott régi szokásokkal és hiedelmekkel (erkölcs, babonák, szerelmi étető, jegyajándék, kézfogás, halotti tor), és neki köszönhető több, már akkor kiveszőben levő mesterség történeti-néprajzi bemutatása (pl. a suba és mestersége, szappanfőzés, szélmalmok). Vallotta a különböző tudományos diszcíplinák egymásrautaltságát és maga is arra törekedett, hogy hasznosítsa a régészet eredményeit a néprajzi kutatásban és viszont. Felfedezte a levéltárban található történeti források páratlan néprajzi értékét; hagyatékában több ezer, történeti-néprajzi adatot tartalmazó cédula maradt fenn. Munkásságának elismeréseként 1935-ben a Néprajzi Társaság tíz tagú vidéki választmányának tagjává, 1941-ben alelnökévé választották. 1939-1944-ig a Katona József Társaság elnöke volt. 1942-ben a kultuszminiszter múzeumfejlesztő és tudományos munkája elismeréseként kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. A rangos elismerésről Kecskemét város közgyűlése is megemlékezett. Ez volt az utolsó alkalom, amikor Szabó Kálmánt ünnepelték, amikor a nyilvánosság előtt elmondhatta a következő szavakat: „Három évtized munkája alatt nemcsak a múzeum, levéltár és könyvtár,– hanem ennek a városnak polgárai, népe szívem mélyéig hozzám nőttek. Rajongója lettem a város pusztáinak, erdőinek, gyönyörű nagy határának, amely másoknak jó búzát, kitűnő bort termett, de nekem bőven ontotta az ős múlt emlékeit, amelyeknek köszönhetem tudományos eredményeimet.”1

1944/45 nagy törést jelentett az életében: a múzeum értékes anyaga elpusztult a mentésre kijelölt koháryszentlőrinci épületben, amelyet gyújtóbomba találat ért. A megmentett anyag és a múzeum épülete 1945/46-ban szenvedett további károkat, amikor szovjet autójavító műhely és baromfikeltető működött benne. A háború utáni években méltánytalanul mellőzték, csak 1951 után alkalmazták a kecskeméti múzeumban részfoglalkozású kutatóként. Sokat tett az elpusztult gyűjteményegyüttesek pótlásáért és folytatta tudományos munkáját is, amelynek eredményeként több újabb publikációja született, gyűjtései és kéziratai a Néprajzi Múzeum Ethnologiai Adattárába is bekerültek.

1963. november 22-én halt meg Kecskeméten.

Székelyné Kőrösi Ilona

 
 
PROGRAMOK