XII. Nemzetközi Zománcművészeti Workshop

A Tűzzománcművészek Magyar Társasága 2012. július 30. és augusztus 4. között rendezi meg a Kecskeméti Alkotóházban a XII. Nemzetközi Zománcművészeti Workshopot.

 

 

A workshop megrendezését a Nemzeti Kulturális Alap és Kecskemét MJV támogatása tette lehetővé. Ennek köszönhetően a művészek számára a társaság minden feltételt biztosít a nyugodt alkotó munkához, így a festőzománc alapanyagokat és a különféle méretű lealapozott acéllemezeket. Esténként pedig előadásokra, filmvetítésekre, illetve a szakmai tapasztalatok közös megbeszélésére is sor kerül.

A TMT tagjain (Balanyi Károly, Bessenyei Valéria, Czóbel Marianna, H. Barakonyi Klára, Hernádi Paula, Hollósy Katalin, Morelli Edit, Rácz Gábor, Blaise Simon, Strohner József) kívül ez évben is hívtunk meg külföldi alkotókat (ezúttal két nagybányai román művészt, Laura Ghíneát és Marcel Stanciut) és a műfaj utánpótlásának biztosítása érdekében művészeti egyetemistákat (Csordás Eszter) és pályakezdő művészeket (Balogh László, Gyergyádesz Mihály, Kamarás Edina, Nemes Zsuzsa, Papageorgiu Andrea). A TMT elnökének, ifj. Gyergyádesz László művészettörténész javaslatára, az elmúlt két évhez hasonlóan a workshop alatt készült művekből minden részvevő egyet a Kecskeméti Képtár gyűjteményének fog ajándékozni.

A Tűzzománcművészek Magyar Társaságáról:

A kortárs magyar zománcművészet kezdeteinek egyértelműen a 60-as éveket tekinthetjük. Kissé talán váratlanul jelent meg ekkor újra e műfaj a magyar művészetben. Komoly változásokat jelentett a korábbiakhoz képest, hogy a korábban szinte kizárólag az ötvösök által művelt területen egyre nagyobb számban jelentek meg a szobrászok, festők, grafikusok, illetve az iparművészet különböző ágai (üveg, textil) felől érkezők. Már az első másfél évtized, a nagyjából 1960–1975 közötti időszak a kortárs magyar zománcművészetet lényegében képzőművészeti irányba terelte. A zománcművészet hagyományosan iparművészeti jellegével szemben (korábban egyértelműen az ötvösség részének, csupán egy díszítőtechnikájának tekintették) fokozatosan vagy radikálisan képzőművészeti műfajokra jellemző igényekkel lépett fel (például a művészi gondolat előtérbe állítása a kidolgozással szemben, a technikák kísérletezőbb jellegű felhasználása). Az új nemzedék, különösen e vonás miatt, csak kevésbé támaszkodhatott a magyarországi zománcművészet addigi több száz éves történetére, hiszen azt alapvetően az iparművészeti jellemzők és a különféle ötvöszománc eljárások (lásd például sodronyzománc, erdélyi zománc) uralták. Egy műfaj gyökeresen átalakulva, reflektálva, társulva a 20. század bizonyos törvényeket felrúgó törekvéseire (lásd elsősorban: „határterületek”) elkezdte keresni és újonnan kialakítani önmagát.

Egy olyan műfaj, amely rendkívül gazdag történeti múlttal rendelkezik. (A zománc technikai értelemben nem más, mint egy zománcozásra alkalmas fém és egy üvegnek is felfogható sajátos összetételű anyagmassza tartós összeolvasztása.) A mai kor művészeinek egyik legfőbb dilemmája, hogy a zománc az iparművészet vagy a képzőművészet része. Mind a két oldal képviselőinek hatásos érvrendszere van, de a külső szemlélőknek ez leginkább úgy tűnhet fel, mintha az egyik tábor a múlthoz való ragaszkodást képviselné, míg a másik az új lehetőségek felismerőiből állna. Bár természetesen mindenkinek igaza van, társaságunk alapvetően a képzőművészet felé orientálódókat képviseli (mindamellett az ötvös szemlélet is jelen van köztünk), ahogy ide sorolható többségében a kortárs magyar zomácművészet is a hatvanas évektől kezdve. A Tűzzománcművészek Magyar Társasága 1997-ben a megújulás reményében jött létre, amelynek legfőbb motivációja talán az volt, hogy végre szinkronba kerülhessen a műfaj a kortárs művészeti törekvésekkel. A többi célunk, törekvésünk is lényegében ezzel van összhangban:

• új magyar zománcművészeti alkotások létrehozatala,

• magyar zománcművészeti alkotások széles körű bemutatása, népszerűsítése a Társaság tagjain kívül mások számára is,

• a magyar zománcművészet műfaji önállóságának és fejlődésének elősegítése,

• a magyar zománcművészek szakmai érdekképviselete a különböző fórumok előtt,

• a magyar zománcművészet oktatásában való részvétel, az önálló magyar zománcművészeti oktatás elősegítése a különböző szinteken,

• a magyar és a magyarországi zománcművészet művészettörténeti feldolgozása, illetve annak elősegítése.

ifj. Gyergyádesz László

művészettörténész, a TMT elnöke