Ugrás a tartalomra

Ferenczy Ida

Sissi császárné legfőbb bizalmasa

1839. április 7., Kecskemét - 1928. június 28., Bécs, Ausztria

1857-ben Ferenc József feleségével Erzsébettel (közismert nevén Sissi) magyarországi körutat tett. Köztudomású volt a császárnéról, hogy kedveli a magyarokat és együtt érez velük, így óriási lelkesedéssel várták Kecskeméten is. Talán a császári pár fogadására szervezett pompás ünnepségen láthatta meg a köznemesi család leánya, vecseszéki Ferenczy Ida először Erzsébetet, ekkor kezdődhetett iránta táplált sírig tartó rajongása.

1864-ben Erzsébet magyar kísérőnőt keresett maga mellé, hogy komolyan elmélyítse magyar nyelvtudását. Máig tisztázatlan, hogyan került fel a gondosan összeállított lista végére Ferenczy Ida neve és miért pont őt, a legkevésbé előkelő hölgyet szemelte ki magának Erzsébet? A kölcsönös szimpátia már az első találkozás alkalmával kialakult, amely az együtt töltött évek alatt mély, bizalmi kapcsolattá érett. Ida intelligenciája, talpraesettsége és diszkréciója igazi támaszt jelentett a magányos Erzsébet számára. „Ida nekem nem felolvasónőm, Ida nekem barátnőm!” írta a császárné. 

Ferenczy Idának komoly szerepe volt abban, hogy Erzsébet még jobban megismerje, és megszeresse a magyarokat, és a kibontakozó kiegyezést a háttérből segítse. A magyar szinte titkos nyelv volt kettejük között, Erzsébet Idán keresztül váltott levelet Andrássy Gyulával és Deák Ferenccel is. 

Köznemesi származása miatt Ferenczy Ida nem lehetett udvarhölgy, nyilvános megjelenéseken nem kísérhette Erzsébetet. Brünni alapítványi hölggyé nevezte ki, ami az arisztokrata asszonyokhoz hasonló rangot jelentett számára.  Távollétében Erzsébet hosszú, bizalmas leveleket írt Idának, amelyekben a „Kedves Idám!” baráti megszólítást használta. Szobái közvetlenül Erzsébet királyné szobáihoz csatlakoztak a Burgban és Gödöllőn is. Ida ismerte a királyné minden titkát és soha semmilyen módon el nem árulta azokat.

 „Erzsébet királyné halálával mindent elvesztettem”. – írta Ferenczy Ida a genfi tragédia után.  Életét Erzsébet királyné emléke ápolásának szentelte. A császártól vezető szerepet kapott a budai várban, magyar főrangú hölgyek kezdeményezésére létrehozott Erzsébet Királyné Emlékmúzeummal kapcsolatos ügyintézésben és a tárgyak válogatásában. A múzeum évtizedekig az Erzsébet kultusz egyedülálló központja volt, szinte nemzeti zarándokhellyé vált. Sajnos, a II. világháború alatt szinte teljes mértékben megsemmisült, illetve eltűnt.

Udvari tartózkodása alatt Ferenczy Ida nem szűnt meg szülővárosát szeretni és támogatni. Gyakran hazalátogatott és több ízben is diplomáciailag segítette a város ügyeinek előmozdítását. Jótékonysági alapítványokat tett, és ezer aranykoronát hagyott a város szegényeire. Végakarata szerint holttestét hazahozták, a kecskeméti Nagytemplomban ravatalozták föl. Hatalmas tömeg kísérte végső útjára. Fáy István főispán a következő szavakkal búcsúzott Ferenczy Idától: „Abban a történelmi korban, amelyben ő élt és szerepelt a magyar korona közelében őrangyala volt nemzetének. Mennyien érezték jóságát, szeretetének fényét. És mikor halálával, amely életéhez a legméltóbb volt, búcsút veszek a nemzet nagy halottjától, kérem, hogy a Mindenható trónusánál legyen továbbra is védője szegény sokat szenvedett hazájának. Ferenczy Ida a nemzet nevében Isten veled.”

Ferenczy Ida a kecskeméti Szentháromság temetőben az Ybl Lajos által tervezett Ferenczy kápolnában nyugszik. Emlékét szülővárosának mindenkori vezetése mellett a Ferenczy Ida Egyesület és a Kecskemét Írott Örökségéért Alapítvány méltón őrzi.

Ajánlott irodalom: 

Péterné Fehér Mária: Képek, történetek Ferenczy Ida életéből, 2018.

2019. február 26.

Kecskeméti fejlesztések

Kecskeméti fejlesztések

GYERTEK KECSKEMÉTRE!

Kecskemét legfrissebb turisztikai kisfilmje