Komolytalanság – kiállításmegnyitó és könyvpremier

Gyulai Líviusz grafikusművész és animációsfilm-rendező felfedezetlen Gyivi-korszaka.
A kiállítást megnyitja és a könyvet bemutatja: Orosz István grafikusművész és animációsfilm-rendező.
A program ajánlója: „Gyulai Líviusz magyar könyvillusztrátor és animációsfilm rendező, grafikusművész. Kossuth- és Munkácsy-díjas, Érdemes Művész, a Magyar Mozgókép Mestere, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia néhai rendes tagja. Megszámlálhatatlan impresszív egyedi és művészi sokszorosító grafikai lap páratlan műveltségű megalkotója. Hétszáznál több könyv utánozhatatlan stílusérzékű illusztrátora. Számos animációs rövidfilm és tv-sorozat megálmodója, figuratervezője és rendezője.
„Állóképei is mozdulnak, mert nincs két Gyulai Líviusz. Egy van, és az is mennyire megismételhetetlen! Állóképei is mozdulnak, mert önálló grafikai lapjai, illusztrációi ugyanazzal az esztétikával, szemlélettel, ugyanazon szellemben, azonos elvek szerint születnek, ahogy a filmjei. Metszeteinek, karcainak, litográfiáinak dinamizmusát éppen annyira adja a megdolgozott felület fölmérhetetlen gazdagsága, mívessége, textúrája, mint a bennük újraértelmezett egyetemes emberi kultúrtörténet. [ … ] tér és élmény síkban is teljes, holt anyagként is csupa élet. Gyulai Líviusz számára nincs alkalmazott művészet, vagy csak az van, mert a megszólalás számára teljesen azonos az alkotással” – méltatta Antall István 2008 áprilisában a művészt annak apropóján, hogy elnyerte a Magyar Mozgókép Mestere elismerést.
Gyulai Líviusz hagyatékából 2023 nyaráig több-kevesebb kétszáz, kisméretű és javarészt Gyiviként szignált karikatúra került elő. E kiállítás első ízben tárja a közönség elé a sokoldalú művész korai karcainak válogatását, amelyek közt csak néhány jelent meg a hatvanas évek első felében, pl. a Ludas Matyi című hetilapban. Noha a művész legendás volt róla, hogy firkáit, vázlatait nem gyűjtögette – a „műtermi szemetek”, ahogy hívta őket, kérlelhetetlenül a kukában végezték –, ezek a kiadatlan grafikák egy mappába rejtve mégis az utókorra maradtak: és a művész rendkívül gazdag életműve egy újabb fejezettel gyarapodott.
„A valóság deformálása éppen a lényeget emeli ki!” – vallotta ő maga a szatirikus rajzokról –, de ne tévesszük szem elől: a komolytalanság álcája nagyon is komoly dolgokat rejt.”