Hatkezes – Géczi János és Zalán Tibor közös estje

Zalán Tibor József Attila-díjas költő, drámaíró Szolnokon született 1954-ben, Abonyban töltötte gyermekkorát, ott élt családja, sok emlékképe fűződik ide. Iskoláit Abonyban, Nagykőrösön és Szegeden végezte. 1972–1978 között magyar–orosz szakon szerzett diplomát a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Az egyetemi évek után Pestre költözik. 1979-ben lát napvilágot – a szombathelyi Életünk folyóiratban – az Arctalan nemzedék című esszéje, mellyel – botrányt kavarva – széles körű ismertséget szerez. Első verseskönyve, az 1980-as Földfogyatkozás, melyet ezután számos kötet követett.
Géczi János József Attila-díjas költő és képzőművész 1954-ben született Monostorpályiban. Egyetemi oktató (élettudomány-történet, művelődéstörténet, neveléstörténet, szimbólumtörténet, antropológia). 1972-ben sikeres felvételt nyert a József Attila Tudományegyetem (ma: Szegedi Tudományegyetem) kutató biológus szakára, de tanulmányai megkezdése előtt még teljesítenie kellett egy év sorkatonai szolgálatot. Harmadéves korától az Antropológia Tanszéken tevékenykedett Farkas Gyula vezetése mellett. 1978-ban szerzett biológia szakos diplomát. Kötetei 1982-től jelennek meg.
Mindkét költőt szoros szálak fűzik a Forrás folyóirathoz és az egyetemi évek óta tartó barátság köti őket egymáshoz. Közös alkotásukról egyetemi évfolyamtársuk, Füzi László, a Forrás főszerkesztője kérdezi őket. A felmerülő témakörök: közös indulásuk, Szegeddel való kapcsolatuk, a számukra fontos barátok, mesterek: Ilia Mihály és Baka István, a társművészetekhez való viszonyuk.