2018-11-27 12:49:00 | Bővebben...
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
2018-11-05 17:53:00 | Bővebben...
 
 
 
 
2018-10-26 13:06:00 | Bővebben...
 
 
 
 
December
 
 

 17 °C

 
H K Sz Cs P Sz V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            
 
Az összetett kereső segít Önnek abban, hogy szűkítse a keresési feltételeket. Minél több lehetőséget választ, annál nagyobb lesz a találati pontosság.  
 
Miben keressen: E-ügyintézés Városunk Önkormányzat
Tartalmazzák ezen szavak mindegyikét (pl.: "Megyei Város" azokat a találatokat sorolja fel, ahol a Megyei és a Város szavak is megtalálhatók )
Pontosan ezt a kifejezést (pl.: "Megyei Város" csak azokat a találatokat sorolja fel, ahol pontosan a Megyei Város kifejezés szerepel)
 
 
 
Megjelenés dátuma, vagy időszak
megadása esetén az időszak kezdete.
 
 
 
Időszak megadása esetén
az időszak vége.
 
Városunk
Kecskemét Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal elérhetősége
 
6000 Kecskemét, Kossuth tér 1.

Telefon: +36-76/513-513
Telefax: +36-76/513-538
E-mail: kecskemet@kecskemet.hu
varoshaza@kecskemet.hu
cityhall@kecskemet.hu

 
Ügyfélszolgálat
 
Telefonkönyv
 


 
ONLINE ügyfélszolgálat:
 
skype azonosító:
ugyfelszolgalat.kmjv

Státusz:
 
msn azonosító:
ugyfelszolgalat@kecskemet.hu

Státusz:
 
Kecskemét híres szülöttei
 
Ide írja az üzenet szövegét
címzett neve

cimzett e-mail címe:

feladó neve:

feladó e-mail címe:

 
Nyomtatás
 

Szilády Károly (1795 – 1871)

Szilády Károly az első kecskeméti nyomdász és nyomdatulajdonos, 1841-ben költözött az alföldi mezővárosba, amelynek művelődéstörténete nem írható meg az ő tevékenységének ismerete nélkül. A Katona József Múzeum a Barabás Miklós festőművész által róla készült olajfestményt, valamint nyomtatványokat és a nyomdából kikerült könyveket őriz.
Kecskemét az 1840-es években az ország egyik legnagyobb határú és legnagyobb népességű települése volt, a Duna-Tisza köze egyházi és iskolai centrumának számított. Református kollégiuma a harmincas években főiskolai rangot kapott, 1833-tól színházat tartott fenn egy áldozatkész vendéglős, 1831-től működött a kaszinóegyesület. Nyomdája azonban nem volt a városnak, bár 1835-ben a kecskeméti születésű Lukács László, nyomdászati tanulmányai és több országban szerzett tapasztalatai után hazatérve szeretett volna nyomdát alapítani, de városi támogatás hiányában ez a terve meghiúsult. Néhány évvel később Szilády Károly és nyomdája már kedvező fogadtatásban részesült.

Szilády apja és nagyapja egyaránt református lelkész volt, tanulmányaikat mindketten a debreceni református kollégiumban kezdték. A nagyapa a dunántúli Szentgálról telepedett át Szalkszentmártonba, ahol később fia, Péter, évtizedeken át lelkészkedett. Károly 1795. február 5-én született Szalkszentmártonban. A családi hagyománynak megfelelően ő is Debrecenben végezte iskoláit, de egy halláskárosodást okozó betegség miatt nem fejezte be. Szülei 1810-ben Bécsbe küldték nyomdászatot tanulni. Haykul Antalnál sajátította el a mesterséget, ott, ahol a Magyar Kurir is készült. 1814-15-ban már Pesten szerzett gyakorlatot Trattner János Tamás műhelyében, majd 1816-ban szintén Pesten, Patzkó Ferencnél. 1816-ban családi okokból Debrecenbe került, és ott maradt 1833-ig. Ezt követően, 1834-36-ban főként azért vállalt munkát Budán, az Egyetemi Nyomda intézetében, hogy tájékozódhasson és könnyebben intézhesse ügyeit, mégpedig egy leendő pesti nyomda létrehozása érdekében. 1837-től Pápa a következő állomás, ahol 12 évre szóló szerződést kötött a főiskolával és a református egyházzal, de csak 1840-ig maradt ott, vállalva, hogy veszteséggel távozik. Egyik unokahúgának férje, Czere Benjamin nádorispáni hites jegyző volt, aki segített egyengetni az útját a hivatalok útvesztőiben. Maga József nádor is fogadta alcsúti otthonában, és ajánlotta számára Kecskemétet. (A szomszédos Nagykőrös is szóba került.) A privilégium 1840 augusztusában már elkészült, Szilády 1841 októberében vette át. A pápai üzleti ügyek intézése közepette, akkor már beteg feleségével és két gyermekével 1841 májusában költözött Kecskemétre. A nyomda felszerelésének beszerzése, csináltatása nagy gonddal történt. (A símítósajtót Orlai Pál budai lakatosmestertől rendelte, a szedőszekrényeket, állványokat Schmacher József pesti asztalostól, a gépeket Helmig és Müller bécsi cégétől, a díszmetszetek kliséit Schiel bécsi mestertől, a betűkészletek kiöntését Sollinger bécsi nyomdásztól, a görög betűkészletet Juhász Dánieltől, a budai Egyetemi Nyomdából, a sorközvonalzókat, szóköz-és betűanyagok öntését pedig a Gottlieb von Haase cégtől, Prágából.)

Az 1841. július 1-én tartott avatóünnepséget a nyomda nyilvános bemutatója tette emlékezetessé. Az első termék – ebből a alkalomból – a helyi egyházi és polgári méltóságok névsora volt. Az első nyomtatvány a református kollégium javára tett kegyes adományok jegyzéke, az első könyv Tatai András görög nyelvtan tankönyve volt. Ezt követte Bátky Károly Kecskeméti képes ábécé és elemi olvasókönyve, amely a következő években több kiadást is megért. Rövid idő elteltével az induló kecskeméti nyomda a legjobb kritikákat kapta olyan rangos fórumokban, mint az Athenaeum, s olyan szerzőktől, mint Hunfalvy Pál, vagy Schedel Ferenc. Dícsérték technikai színvonalát, korrektségét, tisztaságát, pontosságát, az esztétikus megjelenést.

Rövidesen kialakult a nyomda köré csoportosuló helyi szerzőgárda és a környékbeli megrendelők köre. A nyomdában az első időszakban főként tankönyvek és egyházi vonatkozású könyvek készültek. Fördős László helyi református lelkész Papi dolgozatok címmel adott ki sorozatot. A református főiskola tanárai közül Szilády gyakori vendége volt

Tatai András, Tomori Szabó Sándor, Vállaji Sipos Imre, Horváth György műfordító, Horváth Döme műfordító. 1842-ben a nyomdában készült a főiskola Calliopé című önképzőköri diáklapjának fejléce. 1843-ban a főiskolán tanuló Jókaival és a vándorszínészként Kecskeméten tartózkodó Petőfivel is kapcsolatba került Szilády: Ács Károllyal közösen egy kötetet szerettek volna kiadni, amelyet azonban Schembera Kalazantius József piarista cenzor nem engedélyezett Petőfi Disznótorban című verse miatt. A következő években kialakult szerzői, megrendelői és levelezői körből álljon itt néhány név, természetesen a teljesség igénye nélkül: Abonyi Lajos, Ács Károly, Ács Zsigmond, Arany János, Bajza József, Ballagi Mór, Bátky Károly, Belák József, Fáy András, Kubinyi Ágoston, Kuthy Lajos, Lauka Gusztáv, Losonczy László, Nagy Ignác, Sárossy Gyula, Szabó Károly, Szerdahelyi Kálmán, Szász Károly, Szilády Áron, Szilágyi Sándor, Toldy (Schedel) Ferenc, Vadnay Károly, Vahot Imre, Vári Szabó Sámuel, Warga János.

1846-ban Szilády Károly a nyomda termékeivel részt vett az országos iparműtárlaton, a Védegylet kiállításán, ahol bronzérmet nyert. Ugyanebben az évben könyvkereskedésre is engedélyt kapott. Az eltelt néhány kecskeméti év alatt számos pesti megrendelésnek tett eleget, és ismét felvetődött, hogy Pesten folytatná a mesterséget. Mint Schedel (később Toldy) Ferenchez küldött egyik levelében írta, a tiszta papírt tetemes költséggel szállíttatja Pestről, majd nyomtatás után vissza. Schedel Ferenc és Schedius Lajos a Magyar Tudós Társaság részéről pártfogolták az ötletet és támogatták Szilády kérvényét a nyomda Pestre való áthelyezéséről. Az engedély megadását kérő levelet huszonöten írták alá, többek között Jerney János, Bajza József, Fogarasy János, Flór Ferenc, Garay János, Fáy András, Szigligeti Eduard, Schedel Ferenc. A pesti Trattner-Károly nyomda ellenállása miatt azonban nem kapta meg az engedélyt Pestre. 1847-ben József fia – aki közben kitanult nyomdásznak – tervezte a Pestre helyezést, nem sok reménnyel. Szilády egyik hozzá írott levelében így vélekedett: „A gazdag Trattner Károlyi és Heckenast, Landerer mindent elkövetnek, az akadémia vagy bárki más törekvéseinek megbuktatására. A közelgő diétára egyik pesti követ Károlyi István tipográfus – ha ez megsejti szándékodat: képes lesz a’ Dunába fojtani” – írta. 1848-ban Vahot Imrével leveleztek a témáról, de Szilády ekkor már arról írt, hogy 1841 óta Kecskeméten hitelt szerzett, a környékbeli városok – egészen Kunszentmiklósig – mind itt dolgoztatnak, mindezt nem szeretné elveszíteni, ahhoz pedig kicsi a nyomdája, hogy két részre oszthassa. Ugyanezt fejti ki „Édes jó anyámnak Debrecenbe” írt levelében is.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszaka jelentős történelmi esemény a Szilády nyomda számára is. Itt készültek a lakosság tájékoztatását szolgáló hirdetmények, aprónyomtatványok, a nemzetőrök névjegyzékei. Szilády figyelemmel kísérte az eseményeket, hazafias érzelmeit pedig külsőségekkel is igyekezett hangsúlyozni, 1848 márciusában például nemzeti színű zászlót és transzparenseket helyezett el a nyomda épületén.Terjesztette a Vahot Imrétől átvett Kossuth-portrékat és a minisztérium tagjairól készült képeket. Lajos fia részt vett a délvidéki harcokban. Tetemes kár is érte 1849-ben: Jellasics Kecskeméten átvonuló katonái tönkretették a nyomdai felszerelés egy részét és a drága papírkészletet.

Az 1850-es években bővült a nyomdából kikerülő kiadványok köre. „Eddig én mind csak papi könyveket adtam ki, de szerfelett sovány jövedelme levén, megpróbáltam a regény kiadást is, gondolva, hogy ha a kukorica termésem ily rosszul fizet, a krumplival talán több szerencsém leend. Azonban legfőbb bajunk nekünk vidéki kiadóknak az, hogy nem levén tagjai sem ismerősei a pesti irodalmi céhnek, hogy egyik kéz a másikat mosogathassa. Hírlapok útján hirdettettem én a Vasárnapi Újságban, de itt meg az a baj, hogy az efféle kis jelentés Heckenast Úr tenger hirdetményei közt úgy elvegyül, hogy észre is alig veszik.” Közismert szépirodalmi művek közül az 1850-es években itt jelent meg többek között Cervantes Don Quichotté-ja és Victo Hugótól A Notre Dame Egyház Párizsban című regény, az előbbi a kecskeméti Horváth György, az utóbbi a szintén kecskeméti Szalkay Gergely fordításában; Horváth Döme pedig megindította az Alföldi Színműtárat. Továbbra is megmaradtak a tankönyvek és a papi kiadványok, rövid ideig megjelent a Protestáns Közlöny is. Az 1860-as években kiemelkedő tudományos munkák kerültek ki a nyomdából, amelyek az érintett települések számára ma is fontos forrásmunkák (pl. Balla Gergely: Nagykőrösi krónika, Hornyik János: Kecskemét város története oklevéltárral I-IV.) Csak egyre nem hajlandó Szilády: olcsó és szerinte kétes tartalmú, ponyvaszintű kiadványok nyomtatására, amint az egy Marosvásárhelyre, Lőcsey Spielenberg Lászlónak írt leveléből is kiderül: „Aligha nem prücskök költöttek barátom Uram fejében, midőn az a gondolat jött bele, hogy Székely Naptárját Kecskeméten nyomassa. …én naptárt sem magam, sem más számára nem szoktam nyomtatni: mert illy haszontalanságra sajtóimnak ideje nincs, miután nemesebb s haszonhajtóbb tárggyal az elégen is fölül el vagyunk mindég látva. Itt is ad ki egy könyvkötő kecskeméti naptárt, de kénytelen Pesten nyomtatni, mert bíz én nem nyomtatom.”

A nyomdából kikerülő könyvek több-kevesebb rendszerességgel eljutottak a Magyar Nemzeti Múzeum, az Egyetemi Könyvtár és az Akadémia könyvtárába is. (Szilády időnként elnézést kért, pl. 1858-ban Kubinyi Ágostontól, hogy késve érkeznek a kiadványok, de hát úgyis mindegy a múzeumnak, hogy egyenként vagy egyszerre kapja meg a kiadványokat, és hivatkozik a postaköltségekre is.)

Szilády Károly élete és munkássága során több személlyel tartott fenn hosszú időre szóló magánéleti- és munkakapcsolatot. Így Szilády László kiskunhalasi református lelkésszel, aki az unokaöccse volt. Imáit, prédikációit Kecskeméten adták ki. Szilády Károly sűrűn levelezett vele. Szilády László fia, Áron, Arany János tanítványa Nagykőrösön, törökországi tanulmányútja és a göttingai egyetem elvégzése után lelkész több városban, majd apja halála után Halason. Műfordító, nyelvész, fiatalon az Akadémia levelező tagja. Kecskeméti rokonától sok ösztönzést és segítséget kapott. Fördős Lajos, a Papi dolgozatok című sorozat szerzője, kecskeméti református lelkész. Kis Bálint és Barabás Miklós készített róla portrét Szilády megrendelésére. Szilády Károly, aki igyekezett haladni a korral és minél színvonalasabb kiadványokat készíteni, nagy pártfogója volt a könyvek illusztrálásának. Az általa megrendelt és kiadott litográfiákkal a művészettörténetbe is beírta nevét. A kőrajzok készítéséhez a legjobb minőségű köveket hozatta német földről. A kiadványaiban megjelent Fördős Lajos, Katona József és Tompa Mihály portrék Barabás Miklós munkái, Szász Károly református püspök arcképét Marastoni József készítette. Katona József arcképét a Bánk bán 1856. évi kiadásához rendelte meg Barabástól. A művet 1856-ban és 1860-ban is kiadták Horváth Döme kezdeményezésére. Bevételéből jutott arra a szoborra is, amelyet 1861 májusában állítottak fel a kecskeméti vasútkertben a drámaíró emlékére. Az ünnepség emléklapját is Szilády nyomtatta, s írásaiban is megemlékezett róla: „… tömérdek nép gyűlt össze nemcsak helyből, hanem Pestről és a környékbeli városokból is. Délután aztán a Kaszinóban több mint 200 terítékű asztalnál ugyancsak pattogott a’ sok élczes toaszt, de zene s tánc nem volt a Teleki gyász miatt.”19 Tompa Mihály prédikációit a miskolci Fraenkel kiadó adta ki, de a nyomdai munkákat Kecskeméten végezték s a költő-lelkipásztor portréját is Szilády rendelte meg Barabás Miklóstól.

A Szilády-nyomda a helybeli megrendelők és a közeli városok (Cegléd, Nagykőrös, Kunszentmiklós, Kiskunhalas) mellett rendszeres üzleti kapcsolatokat épített ki a következő könyvkiadókkal, könyv-és papírkereskedőkkel: Brassó: Németh Vilmos, Debrecen: Telegdy K. Lajos, Eperjes: Benczur József, Hódmezővásárhely: Czecz János, Kolozsvár: Barra, Stein, Demjén László, Komárom: Siegler Antal, Marosvásárhely: Lőcsei Spielenberg László, Miskolc: Fraenkel Benjamin (később: Ferenczi), Nagyvárad: Hollósi Lajos, Hügel Ottó, Pest: Eggenberger, Kilián György, Osterlamm Károly, Petrik Géza, Lauffer Vilmos, Athenaeum, Kókai Lajos, Landerer és Heckenast, Emich, Lampel, Geibel Mihály, Nádler János, Ráth Mór, Pozsony: Bucsánszky Alajos, Szatmár: Irányi József, Szeged: Burger Zsigmond, Székesfehérvár: Stollassa József, Veszprém: Krausz Ármin. Természetesen nemcsak könyvek nyomtatásával foglalkozott, hanem minden olyan terméket előállított, amelyre kereslet volt (kivéve a már említett naptárakat), mint például báli, esküvői és egyéb meghívók, táncrendek, belépőjegyek, cégkártyák, nyereménysorsjegyek, hirdetmények, oklevelek, gyászlapok, színlapok. A táncvigalmakról írta 1864-ben: „Nem tudom, Debrecenben úgy van-e, de itt nálunk most járványos divat az ínségesek cége alatt hangversenyezni, táncolni, lakomázni, verseket nyomatni… a környéken még a csizmadia ifjúság sem tud bált tartani nyomtatott meghívó czédula nélkül…” Ferenc József és Erzsébet kecskeméti látogatását követően – abban a hitben, hogy megkapta a város a szabad királyi városi címet – nagy ünnepélyt rendeztek Kecskeméten, amelyre a szép kiállítású, négy oldalas, A/3 méretű nyomtatványt Szilády Károly saját költségén adta ki és ingyen osztogatta. „Ma a piac közepin 2 ökröt sütnek s 30 akó bort álványról eregetnek. E mellett minden itt levő katona egy font húst és egy icce bot kap. A város pedig 1000 forintot ajándékoz a helybeli új polgári kórháznak, melynek javára tegnapelőtt nagyszerű bál volt a Casinóban” – írta 1858 februárjában. A nyomda profiljába tartozott a vándorlókönyvek és céhlevelek nyomtatása is. A legutolsó céhlevelek már Szilády halála után, de az ő nyomdájában készültek 1873-ban.

Szilády Károly családjának történetéből csak a legfontosabb mozzanatokra utalunk. Első felesége, Buús Éva még házasságkötésük évében, 1820-ban meghalt. Második házasságából származó három gyermeke közül Zsuzsanna kis korában meghalt (1827-ben, 4 évesen.) Feleségét, Konyári Kenéz Máriát 1845-ben vesztette el, hosszú, súlyos betegség után. (Még évekkel korábban végzetes megfázást szenvedett, amikor Budáról Pestre istentiszteletre igyekezett, csónakon átkelve a jeges Dunán.) József fia (1825-1865) nyomdásznak tanult, 1837-1842-ig Bécsben, majd Lipcsében, Regensburgban, Ansbachban, Nürnbergben, Sulzbachban szerzett gyakorlatot. Jó kézügyessége és művészi hajlama volt, a nyomdászati ismeretek mellett a fametszést is megtanulta, kiválóan beszélt németül. 1846-ban Prágában, 1847-ben Lipcsében dolgozott. Végül mégsem maradt nyomdász, hanem császári hivatalnok: dohánybeváltó tiszt lett, akinek fontosabb állomásai Szolnok, Jászkisér, Nagykálló, Nagytárkány, és Zsombolya (Hatzfeld) voltak. 40 éves korában tüdőbajban meghalt, Zsombolyán temették el. Lajos mérnök lett, dolgozott Makón, Bátyán, Foktőn, Lakócsán (Somogy megye). Részt vett a szabadságharcban, tagja lett a Honvédegyletnek, 1860-tól Kecskeméten városi mérnök, 1878-tól országgyűlési képviselő. Az apjától örökölt nyomdát is ő irányította, halála után pedig egyik fia, László. Lajosnak öt gyermeke volt, akik közül négy érte meg a felnőttkort.

Szilády Károly haláláig példamutatóan dolgozott a nyomdában; utolsó éveit csak az keserítette meg, hogy – nyomdásznak nevelt fiát elveszítve – nem látta biztosítottnak a vállalkozás jövőjét. A Gutenberg című nyomdászati közlöny 1866. szeptember 1-i számában így írt róla Szabó Károly, Szilády Károly, a magyar nyomdászat nesztora című cikkében: „Nyomdáját még most is nagy renddel és pontossággal vezeti; nagy ellensége a hagymáshalnak (Zwiebelfisch) és egy kijavított, de a szedő által ismételve bennhagyott hibát – mint rendkívüli hanyagságot – hosszabb ideig nem bír feledni.” Fördős László pedig így jellemezte gyászbeszédében az 1871. május 23-án elhunyt nyomdászt: „Polgári és családi élete is a legtiszteletreméltóbb volt. Őszinte igaz hazafi, higgadt megfontolással, de lángoló hazaszeretettel, háztartásában is – mint mindenütt – a rend, pontosság, csinosság, okos takarékosság, mindenre kiterjedő figyelem és gondosság embere, – családi körében bölcs és szerető édesapa, patriárkális erényekkel.”

A Szilády-hagyaték egyik legértékesebb része a Conceptek (levélfogalmazványok) gyűjteménye, amelyet a Bács-Kiskun Megyei Levéltár őriz. Több ezer levelet írt megrendelőihez, a szerzőkhöz, valamint rokonaihoz, családtagjaihoz. A levelek fogalmazványai nála maradtak, és a levéltárba kerülve, ma rendkívül értékes forrásanyagot képviselnek. Fontos adatokat tartalmaznak nem csupán a kecskeméti nyomda történetéhez, hanem általában a legkülönbözőbb művelődéstörténeti, helytörténeti, néprajzi témákhoz is.

Szilády magánemberekhez írt leveleiben tükröződik a nyomdász személyisége, érzelmei, a dolgokról alkotott határozott véleménye, mentalitása. Hálásan köszöni Nagy József ceglédi kalaposnak, hogy kalapjába belül nemzeti színű bélést varrt, 1860 májusában. Ugyanez év decemberében örömmel tudósít arról, hogy a kecskeméti középületekről az esti órákban énekszó mellett leszedték a sasokat és kitűzték helyettük a nemzeti zászlót. Öntudatosan írja 1864. februárjában Wolf úrnak, a nagykőrösi izraelitának: „Mindketten Magyarország közepén s magyar városban lakván, bocsásson meg Ön, ha épen most vett német levelére magyarúl válaszolok.” (A német nyelv egyébként nem okozott gondot Sziládynak, hiszen levelezése és üzleti ügyeinek intézése részben ezen a nyelven folyt.) Pesten jártában szállodát is úgy választott, hogy abban magyar szellem és magyaros konyha legyen. Időnként a vidékiek kigúnyolására is reagált, mint pl. Vas Gerebennek írt levelében, 1861 januárjában, a „Budapesti Visszhang” cikkére válaszolva: „…részemről kikérem, ne visszhangozza, ne is gerebenezze többé szegény Kecskemétünket a’ roppant sár örökös emlegetésével, mert elvégre is hamarébb kifogy a’ Viszhang tüdeje a’ Szuszból, mint Kecskemét a’sárból hosszas esőzés és hóolvadás után. –Hát nincs ilyenkor másutt – nincs Pesten is sár? – A’ mi lábainknak, jó bagaria csizmában csak olyan sár van itt, mint a’ hangadó Uraknak oda fönn a’ kaucsuk czipőben. – Tehát punctum.”

Mint nyomdász és nyomdatulajdonos, tanítványokat is nevelt, akik közül Tóth László 1865-ben Sziládyhoz hasonlóan Bécsben gyarapította tudását. Leveleiben tartalmas és igényes időtöltésre buzdította ifjú kollégáját. „De öcsém nem a Práterbeli múlató helyekben áll ám Bécs dicsősége, hanem felséges múzeumaiban, melyeket ha meg nem látogatsz (pedig ingyen lehet látni, persze csak hétköznapokon), olyan leszel, mint a ki Rómában volt, de pápát nem látott…az oly közintézeteket ingyen lehet látni, mint a Belvederi pompás képgyűjteményt s arsenált is. Az ilyenek látogatása… finomítja ízlésedet, gyarapítja ítélőtehetségedet, szóval, más emberré tesz, mint a ki csupán a mulató és ivó helyiségek, sokszor bizony undorító látványait gyakorolja. – Azon kívül ügyekezzél azt a szükséges rosszat – a német nyelvet megtanulni… Aztán a jövő tavasszal vedd nyakadba a világot, ha bár per pedibus… útazz Lipcsébe, Münchenbe, Párizsba, Londonba; magyart most már mindenütt találsz. Tanuld meg a nélkülözést, gyűjts alapos, nem pedig csak felüleges tapasztalást mindenben…”

Székelyné Kőrösi Ilona

 
 
PROGRAMOK