A beszélő köntös legendája
A török hódoltság időszakának kecskeméti eseményeihez kötődik a csodatevő kaftán története. A kaftán vagy köntös egy kabátszerű, díszes török ruhadarab, a Kecskemétnek ajándékozott kaftánnak pedig varázserőt tulajdonítottak. Története Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című műve révén napjainkban is közismert, az író természetesen kiszínezte és egy szerelmi bonyodalommal gazdagította az alaptörténetet. 2018-ban a 650 éves Kecskemét Város Napján a Katona József Színházban is láthatta a közönség a beszélő köntösről készült, sok humoros elemmel megtűzdelt darabot.
A történet röviden a következő: 1596-ban III. Mohamed szultán seregével a Duna-Tisza közén keresztül Egerbe vonult. Alpári táborába magához hívatta Kecskemét követeit, akik ajándékokkal megrakodva érkeztek elébe (egy városi jegyzőkönyv szerint "vittenek száz ökröt, hatszáz juhot, tizennégy szekér kenyeret"). A kecskemétiek a szultántól egy török elöljárót (csauszt) kértek, hogy az megvédje a várost a lakosságot zaklató, portyázó törököktől. A szultán ilyen személyt nem adott, de küldött a városnak egy díszes kaftánt. A hagyomány szerint, ha ezt felöltötték és megmutatták az átutazó törököknek, azok térdre borulva megcsókolták a szegélyét és csak akkor maradtak a városban, ha arra a bíró engedélyt adott. "Varázserejét" a díszek közé hímzett szavak adták: "engedelmeskedjetek e köntös viselőjének".
Hogy a beszélő köntös valóban létezett, arról Hornyik János két 17. századi városi feljegyzést is közzétett. Kutatásai során sok példát talált arra, hogy a török elöljárók a kegyelem és a megtisztelés jeléül valakit "felkaftánoztak". A kaftán történetének fontos forrásai a nevezetes egyházi személyek (Blahó Vince, Káldi György, Telek József, Fábri Mátyás, Scherer György) nyomtatásban is megjelent prédikációi.
A kaftán és a szultáni kegylevél hollétéről már Hornyik János idejében sem tudtak. Egyes vélekedések szerint az esztergomi káptalannál helyezték biztonságba, de erre nincs konkrét adat. 1837-ben Literáti Nemes Sámuel régiséggyűjtő egy kopott ruhafoszlányt mutatott be a városházán, mint az egykori beszélő köntös maradványát, de erről senkit nem tudott meggyőzni. Erre a textilre a következő mondatot írták magyarul: "Török jövén határba, bújik bíró kaftánba".
A történet röviden a következő: 1596-ban III. Mohamed szultán seregével a Duna-Tisza közén keresztül Egerbe vonult. Alpári táborába magához hívatta Kecskemét követeit, akik ajándékokkal megrakodva érkeztek elébe (egy városi jegyzőkönyv szerint "vittenek száz ökröt, hatszáz juhot, tizennégy szekér kenyeret"). A kecskemétiek a szultántól egy török elöljárót (csauszt) kértek, hogy az megvédje a várost a lakosságot zaklató, portyázó törököktől. A szultán ilyen személyt nem adott, de küldött a városnak egy díszes kaftánt. A hagyomány szerint, ha ezt felöltötték és megmutatták az átutazó törököknek, azok térdre borulva megcsókolták a szegélyét és csak akkor maradtak a városban, ha arra a bíró engedélyt adott. "Varázserejét" a díszek közé hímzett szavak adták: "engedelmeskedjetek e köntös viselőjének".
Hogy a beszélő köntös valóban létezett, arról Hornyik János két 17. századi városi feljegyzést is közzétett. Kutatásai során sok példát talált arra, hogy a török elöljárók a kegyelem és a megtisztelés jeléül valakit "felkaftánoztak". A kaftán történetének fontos forrásai a nevezetes egyházi személyek (Blahó Vince, Káldi György, Telek József, Fábri Mátyás, Scherer György) nyomtatásban is megjelent prédikációi.
A kaftán és a szultáni kegylevél hollétéről már Hornyik János idejében sem tudtak. Egyes vélekedések szerint az esztergomi káptalannál helyezték biztonságba, de erre nincs konkrét adat. 1837-ben Literáti Nemes Sámuel régiséggyűjtő egy kopott ruhafoszlányt mutatott be a városházán, mint az egykori beszélő köntös maradványát, de erről senkit nem tudott meggyőzni. Erre a textilre a következő mondatot írták magyarul: "Török jövén határba, bújik bíró kaftánba".
2019. február 12.
