Csapatépítő kirándulás 2023. június 21-23.

 
Hagyományaink közé tartozik, hogy a szövetség elnöksége és tagszervezeteink vezetői évente egy alkalommal közös kiránduláson vesznek részt. Ezek az alkalmak az élmények, ismeretek szerzése mellett lehetőséget adnak kötetlen formában történő beszélgetésekre, tapasztalatcserére, a lehetőségeinkről történő közös gondolkodásra.
2023-ban 54 fős társaságunk útja a Nyugat-Dunántúlra, az Őrvidékre és Stájerországba vezetett.
Az első napon a közúti forgalom nehézségei miatt csak néhány órát tölthettünk Szombathelyen. Juhászné Balasi Franciska már útközben megismertette velünk a város történelmi múltját. Bemutatta az Alpokalja és a nyugati országrész híres-neves nemesi családjait, a Nádasdyakat és az Esterházyakat, kiemelve az ország fejlődésében, történelmében betöltött szerepüket.
A gazdag történelmi hagyományokkal rendelkező Savariába érve először tárlatvezetéssel az egyiptomi eredetű Isis istennő templomának márványfaragványaira és épületmaradványaira épült klasszicista stílusban épült Isis-szentélybe látogattunk el.  A vallástörténeti állandó kiállításon a római császárkori Isis-tiszteletet és a kor emberének mindennapjait átszövő magán- és hivatalos kultuszok emlékanyagait ismerhettük meg. Azután a város 13. századi háromszög alakú formáját őrző 2006-ban felújított, klasszicista, barokk, eklektikus stílusú épületekkel övezett főterén tettünk egy sétát. Megcsodáltuk az 1700-as évek elején dúló pestisjárványra emlékeztető, keresztény vallási témákkal, alakokkal díszített Szentháromság-szobrot és a gondolatiságában ellentétes témájú, Faunok néven elhíresült szoborcsoporttal gazdagított szökőkutat. Élményt jelentett mindannyiunk számára a Városháza mellett álló négyalakos szoborcsoport, melynek címe: Szombathelyi polgárok.  A férfialakos kompozíció a Savariába éppen megérkező római polgárokat ábrázolja, akik koruk szerint időrendi sorrendben állnak fel. A műalkotás az élet körforgását szimbolizálja: a nemzedékről nemzedékre egymást követő generációkat.
Irodalmi értékre és a város évente megrendezésre kerülő Bloomsday 3 napos rendezvényére emlékeztetett a téren álló Bloom-ház épülete és az abból éppen „előlépő” angol író, James Joyce alakját idéző szobor. A hagyomány szerint Ulysses című regényének főhőse, Leopold Bloom ebben a házban született, innen indult el a gazdagodás felé vezető úton.
Késő délután még átruccantunk az ausztriai Lékára (Lockenhaus).  A Gyöngyös-patak által körülölelt sziklán, egy kis tó mellett álló középkori lovagvár Kőszeg környékének legimpozánsabb látnivalója. A XIII. század elején a német betörések ellen épült királyi vár a nyugati határvidék egyik első kővára volt. 1535-ben Kanizsai Orsolya hozományaként került a Nádasdyak bitokába, majd vásárlás révén az Esterházy családhoz. Tőlük vette meg 1968-ban Paul Anton Keller osztrák író a romos várat.    Minden vagyonát a vár helyreállítására, mai képének kialakítására fordította. A vár misztikus termeit – a boltíves mennyezetű gótikus lovagteremet, a kultusztermet (a legenda szerint hajdanán a templomos lovagok tartották itt titkos összejöveteleiket), a középkori konyhát, a várkápolnát, a kínzókamrát – járva a zord középkorban érezhettük magunkat.
A fárasztó napot Sopronban a Hotel Sziesztában fejeztük be. A szálloda lett két éjszakára reggelivel, vacsorával kirándulásunk bázisa.
A második napon innen indultunk ausztriai utunkra. Útban Máriazell felé megálltunka a Rax-Alpok-beli Reichenauba.  Az Ausztriában 1926-ban átadott első hegyi felvonóval, a Rax-felvonóval 1017 méter szintkülönbséget legyőzve 8 perc alatt „felröppentünk” az 1546 m magasságban található fennsíkra. A rendelkezésünkre álló szűk másfél órát kihasználva ki-ki kedve és állóképessége szerint – hosszabb-rövidebb sétát téve – „túrázott” a színpompás alpesi növénytakaróval borított Rax-fennsíkon.
 15 óra tájban érkeztünk meg a Stájerország tartományban található Máriazellbe. A városka Közép-Európa egyik legismertebb Mária-kegyhelye, híres zarándokhely. A templom története és a település elnevezése szorosan összekapcsolódik, és a 12. századba nyúlik. Magnus szerzetes épített itt először cellát Mária tiszteletére. Az első kőtemplomot 1200 körül a morva őrgróf, I. Henrik emeltette hálából a csodatévő Szűzanyának. A templom 14. századi gótikus stílusban történő nagyszabású átalakítása és a kegykápolna megépítése Nagy Lajos királyunknak köszönhető. Egy újabb, barokk stílusú átalakításra és kibővítésre a 17. században került sor.
A templom legfőbb látnivalója, a kegykápolna (Gnadenkapelle) mint templom a templomban. A gótikus és a barokk épületrész között álló, ezüstráccsal lezárt, erős fénnyel megvilágított ezüstből készült kegyoltár baldachinját a 12 apostolt szimbolizáló 12 oszlop tartja.  Alatta látható a híres Mariazelli Madonna.  A 48 cm magas, fából készült kegyszobor Máriát ábrázolja jobb karján a kis Jézussal. A szobrot az év három legfontosabb ünnepnapján – nagypéntek, továbbá Mária születésének napja (szept. 8.) és a város alapításának napja (dec. 21.) – nemes hölgyek által adományozott drága anyagokból, csipkékből készített díszes ruhába öltöztetik.
A templomlátogatást rövid shoppingolás követte a templom körüli utcácskák üzleteiben. A hazafelé tartó hosszú úton a Császár házaspár, Marika és Cirill az Alpok kialakulásával, geológiai érdekességeivel, illetve Burgenland történelmével, magyarországi vonatkozásaival ismertetett meg bennünket színes, szemléletes előadásban.
A harmadik napot soproni városnézéssel kezdtük. Az egyórás, városnéző kisvonattal történő barangolásunkat történetek, legendák és anekdoták színesítették. Elhaladtunk a Tűztorony, híres Kecske-templom, a régi városfalak és rondella, a Hűségkút, a „tollas hattyú”, a Fő tér és a belváros más híres épületei, parkjai mellett.
Búcsúzva a várostól egy Fertő tavi hajókázás kedvéért átrándultunk Mörbichbe (Fertőmeggyes). Az osztrák–magyar határ mellett fekvő bortermelő község a Fertő tó nyugati oldalán – a Fertő-táj részeként – a tóval együtt a világörökség része. A burgenlandi falut ma leginkább világhíres, Európa egyik legnagyobb szabadtéri vízi színpadáról és nyári fesztiváljáról ismerik. Kikötőjében szálltunk hajóra, hogy ismertető segítségével betekintést nyerhessünk a tó egyedülálló állat- és növényvilágába. Természeti gyöngyszemünk, a tó mintegy 20 ezer éves, Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize és Európa legnyugatabbra fekvő sztyepptava és szikterülete. Nagyobbik hányada Ausztriához, a kisebbik része pedig Magyarországhoz tartozik.
A sétahajózást követően indultunk haza. Terveink szerint még útba ejtettük a fertődi Esterházy-kastélyt. Itt tárlatvezetés keretében ismerhettük meg az Esterházy család értékteremtő tevékenységét, örökségét, gyönyörködhettünk a szépen felújított csodálatos barokk épületben.
Élményekben, ismeretekben gazdag három napot tudhattunk magunk mögött.