A kecskeméti barackpálinka története
„Szódával jobb, mint whisky, teában jobb, mint a rum…”
A kecskeméti pálinka gyökerei
Ha külföldi delegációkat vagy turistacsoportokat kérdezünk arról, hogy melyik az a szó, amelyet magyarországi tartózkodásuk alatt a leggyorsabban elsajátítottak, akkor a képzeletbeli kérdőívek első három helyén biztosan szerepel a "barack"és a "pálinka" szó. A kecskeméti népnyelvben elterjedt „tütünek, tütükének, nyakolajnak” becézett ital már Edward walesi herceget is megérintette 1935-ös budapesti látogatása alkalmával, ugyanis sokan nem tudják, hogy az első magyar szó, amelyet az angol trónörökös kiejtett az bizony a "báráck" volt. A Duna Palotában megszállt herceg fogadásának ünnepi asztalára először két jeles termék, a tokaji bor és egy orosházi kristályhordóba töltött, a kecskeméti városi szeszfőzde 1926. évjáratú barackpálinkája került, amelyet őfelsége annyira megkedvelt, hogy távozásakor Budapest látványosságai mellett a kecskeméti barackpálinkát is kiemelte, mint a számára kedves élmények egyik meghatározóját. Nem véletlen tehát, hogy a címben a hercegtől idézett mondat azóta országos viszonylatban is visszatérő gondolattá nőtte ki magát.
A kecskeméti ember megmutatta tehát, „hogyan lehet a semmiből valamit teremteni[…]”– hangzott el Móricz Zsigmond 1934. évi rádióbeszédében, utalva ezzel arra a sikerre, amely jórészt az „Arany Homok”-i ember találékonyságának, és a hivatalosan 1917-től működő kecskeméti szeszfőzde vezetőjének (1933-tól), Führer Izidor propagandamunkájának volt köszönhető. Az európai és világszínvonalra emelkedett kecskeméti barackpálinka brandje ekkor indult azon az úton, amely ma jogosulttá teszi Kecskemét városát arra, hogy újra Barackpálinka és Borfesztivált rendezzen a város főterén.
De honnan indult ez a sikertörténet? Kik voltak azok, akik először kecskeméti pálinkát főztek? A kezdetek tisztázásához a helyi írott források megismerésén át vezet az út.
Szabó Kálmán, majd Iványosi-Szabó Tibor is leszögezték várostörténeti tanulmányaikban, hogy a pálinkafőzés kezdetét nem a baracknál kell keresnünk, hanem sokkal inkább a szőlő és a bor összefüggéseiben, hiszen a kecskeméti pálinka fogalma először a 16. század végén, mint „égett bor” – megkülönböztetve a „nyers bortól” – jelent meg a köztudatban, amelyet már a kecskeméti emberek ajándékaként Szulejmán pasa is megízlelhetett. A pálinkafőzés kiváltságát igen komolyan igyekezte is "levédeni" a város vezetése, hiszen már egy 1687. évben keletkezett magisztrátusi jegyzőkönyv töredékben feltűnik, […] hogi, az, kik Palinkat árulnak, az bts váras kárára vannak, ugi mint kurta korcsmárosok 12 forintra büntetessenek…” Mondhatni városi kiváltság volt a pálinka értékesítése már a 17. század végén is.
A szőlők mellett már a hódoltság ideje alatt megjelentek a gyümölcsösök is, amelyről bizonyító erejű források maradtak fent, miszerint a város vezetői a bor mellett gyümölcsöket is rendszeresen szállítottak Budára, a bégek és a basák számára. Ezzel nem más volt a céljuk, minthogy a békét állandósítani tudják a „beszélő köntös” városában.
Fontos kiemelni egy 1638. évi szolgálati jegyzőkönyvből származó bejegyzést is, amely a később rendkívül híres „kecskeméti barack” történetének egyik kiindulópontja lehet: „Fodor Benedeket Tolnára küldvén barack fiatalokat venni, költött dénár 20.” Fodor Benedek tehát megbízást kapott a magisztrátustól, hogy a város nevében a mai Városháza területétől a Széchenyi téren át a Homoki kapuhoz vezető korábbi Gyümölcs utcára újabb típusú gyümölcsfákat szerezzen be. A források több barackfajtára is utalnak, amelyek közül a legtöbbször „a sárga, a szőrös, a kajszín” – ahogy Kosztolányi Dezső is írja a női arc azonosítójaként Negyven pillanatképcímű versében –, illetve „az olasz és a rózsabarack.” Nem véletlen tehát, hogy a város közössége számára ismert későbbi gyümölcspiac ezen a területen, szűkebb értelemben a mai főtér területén alakult ki. Több érdekesség is bizonyítja a gyümölcs, a barack és a mai főtér említett kapcsolatát, hiszen az 1774 és 1799 között épült Nagytemplomban a helyi gyümölcs-, baracktermesztésnek ajánlva is készítettek egy oltárt. A Merész Gyula által, 1939-1942 között megfestett, Szűz Mária kecskeméti látogatását ábrázoló "Barackvirágos Mária" oltárképen a művész a helyi legendának egy jelenetét festette meg, amikor is a földművelő lakók barackkal megrakott kosarakkal járultak Mária elé. Többnyire biztosra vehető, hogy a második világháború alatt elkészült kép előtt több ezer kosár barack került megáldásra, még a piac hajnali kezdete előtt.
A gyümölcsösök tehát – így a barack ültetvények is – a szőlő függvényeként jelentek meg, majd az egyre finomodó szakértelemnek köszönhetően – a jó fajták megválasztásával a gyümölcsöskert komoly értéket képviselt. Bizonyítják ezt a tényt azok a vagyonbecslések is, amelyek már a 19. század közepén születtek, hiszen a szőlő mellett több hold gyümölcsös is szerepel a végrendeletekben. Ám a nagytömegű értékesítés, illetve a gyümölcsből készült termékek – a 20. század elejétől ide tartozik a pálinka is – piacának fellendülését valójában a szállítás lehetőségeinek forradalmasításával, a vasút megjelenésével érte el, ezzel együtt felgyorsította azt a törekvést, amely Kecskeméten egy központi pálinkafőző és értékesítő vállalat létrehozására irányult.
Nem volt ritka a két világháború közötti időszakban, hogy barackszezon ideje alatt 100-110 vagon gyümölcsöt indítottak el nyugati piacokra. A termékek gyors és nagy tételekben történő szállítása azonban ekkor már több kecskeméti család részére is komoly megélhetési lehetőséget biztosított.
„Aki iszik belőle, váljon egéssségire, igyál pajtás ma, holnap zsákjába dughat a pap, igyál pajtás ne búsuljál, ha kifogy lesz a zsidónál. Viváth! (5453. sz. kép)
A kecskeméti pálinka gyökerei
Ha külföldi delegációkat vagy turistacsoportokat kérdezünk arról, hogy melyik az a szó, amelyet magyarországi tartózkodásuk alatt a leggyorsabban elsajátítottak, akkor a képzeletbeli kérdőívek első három helyén biztosan szerepel a "barack"és a "pálinka" szó. A kecskeméti népnyelvben elterjedt „tütünek, tütükének, nyakolajnak” becézett ital már Edward walesi herceget is megérintette 1935-ös budapesti látogatása alkalmával, ugyanis sokan nem tudják, hogy az első magyar szó, amelyet az angol trónörökös kiejtett az bizony a "báráck" volt. A Duna Palotában megszállt herceg fogadásának ünnepi asztalára először két jeles termék, a tokaji bor és egy orosházi kristályhordóba töltött, a kecskeméti városi szeszfőzde 1926. évjáratú barackpálinkája került, amelyet őfelsége annyira megkedvelt, hogy távozásakor Budapest látványosságai mellett a kecskeméti barackpálinkát is kiemelte, mint a számára kedves élmények egyik meghatározóját. Nem véletlen tehát, hogy a címben a hercegtől idézett mondat azóta országos viszonylatban is visszatérő gondolattá nőtte ki magát.
A kecskeméti ember megmutatta tehát, „hogyan lehet a semmiből valamit teremteni[…]”– hangzott el Móricz Zsigmond 1934. évi rádióbeszédében, utalva ezzel arra a sikerre, amely jórészt az „Arany Homok”-i ember találékonyságának, és a hivatalosan 1917-től működő kecskeméti szeszfőzde vezetőjének (1933-tól), Führer Izidor propagandamunkájának volt köszönhető. Az európai és világszínvonalra emelkedett kecskeméti barackpálinka brandje ekkor indult azon az úton, amely ma jogosulttá teszi Kecskemét városát arra, hogy újra Barackpálinka és Borfesztivált rendezzen a város főterén.
De honnan indult ez a sikertörténet? Kik voltak azok, akik először kecskeméti pálinkát főztek? A kezdetek tisztázásához a helyi írott források megismerésén át vezet az út.
Szabó Kálmán, majd Iványosi-Szabó Tibor is leszögezték várostörténeti tanulmányaikban, hogy a pálinkafőzés kezdetét nem a baracknál kell keresnünk, hanem sokkal inkább a szőlő és a bor összefüggéseiben, hiszen a kecskeméti pálinka fogalma először a 16. század végén, mint „égett bor” – megkülönböztetve a „nyers bortól” – jelent meg a köztudatban, amelyet már a kecskeméti emberek ajándékaként Szulejmán pasa is megízlelhetett. A pálinkafőzés kiváltságát igen komolyan igyekezte is "levédeni" a város vezetése, hiszen már egy 1687. évben keletkezett magisztrátusi jegyzőkönyv töredékben feltűnik, […] hogi, az, kik Palinkat árulnak, az bts váras kárára vannak, ugi mint kurta korcsmárosok 12 forintra büntetessenek…” Mondhatni városi kiváltság volt a pálinka értékesítése már a 17. század végén is.
A szőlők mellett már a hódoltság ideje alatt megjelentek a gyümölcsösök is, amelyről bizonyító erejű források maradtak fent, miszerint a város vezetői a bor mellett gyümölcsöket is rendszeresen szállítottak Budára, a bégek és a basák számára. Ezzel nem más volt a céljuk, minthogy a békét állandósítani tudják a „beszélő köntös” városában.
Fontos kiemelni egy 1638. évi szolgálati jegyzőkönyvből származó bejegyzést is, amely a később rendkívül híres „kecskeméti barack” történetének egyik kiindulópontja lehet: „Fodor Benedeket Tolnára küldvén barack fiatalokat venni, költött dénár 20.” Fodor Benedek tehát megbízást kapott a magisztrátustól, hogy a város nevében a mai Városháza területétől a Széchenyi téren át a Homoki kapuhoz vezető korábbi Gyümölcs utcára újabb típusú gyümölcsfákat szerezzen be. A források több barackfajtára is utalnak, amelyek közül a legtöbbször „a sárga, a szőrös, a kajszín” – ahogy Kosztolányi Dezső is írja a női arc azonosítójaként Negyven pillanatképcímű versében –, illetve „az olasz és a rózsabarack.” Nem véletlen tehát, hogy a város közössége számára ismert későbbi gyümölcspiac ezen a területen, szűkebb értelemben a mai főtér területén alakult ki. Több érdekesség is bizonyítja a gyümölcs, a barack és a mai főtér említett kapcsolatát, hiszen az 1774 és 1799 között épült Nagytemplomban a helyi gyümölcs-, baracktermesztésnek ajánlva is készítettek egy oltárt. A Merész Gyula által, 1939-1942 között megfestett, Szűz Mária kecskeméti látogatását ábrázoló "Barackvirágos Mária" oltárképen a művész a helyi legendának egy jelenetét festette meg, amikor is a földművelő lakók barackkal megrakott kosarakkal járultak Mária elé. Többnyire biztosra vehető, hogy a második világháború alatt elkészült kép előtt több ezer kosár barack került megáldásra, még a piac hajnali kezdete előtt.
A gyümölcsösök tehát – így a barack ültetvények is – a szőlő függvényeként jelentek meg, majd az egyre finomodó szakértelemnek köszönhetően – a jó fajták megválasztásával a gyümölcsöskert komoly értéket képviselt. Bizonyítják ezt a tényt azok a vagyonbecslések is, amelyek már a 19. század közepén születtek, hiszen a szőlő mellett több hold gyümölcsös is szerepel a végrendeletekben. Ám a nagytömegű értékesítés, illetve a gyümölcsből készült termékek – a 20. század elejétől ide tartozik a pálinka is – piacának fellendülését valójában a szállítás lehetőségeinek forradalmasításával, a vasút megjelenésével érte el, ezzel együtt felgyorsította azt a törekvést, amely Kecskeméten egy központi pálinkafőző és értékesítő vállalat létrehozására irányult.
Nem volt ritka a két világháború közötti időszakban, hogy barackszezon ideje alatt 100-110 vagon gyümölcsöt indítottak el nyugati piacokra. A termékek gyors és nagy tételekben történő szállítása azonban ekkor már több kecskeméti család részére is komoly megélhetési lehetőséget biztosított.
„Aki iszik belőle, váljon egéssségire, igyál pajtás ma, holnap zsákjába dughat a pap, igyál pajtás ne búsuljál, ha kifogy lesz a zsidónál. Viváth! (5453. sz. kép)
2019. február 26.
