Szentháromság-oszlop

Az emlékművet a 1739-40-es években pusztító pestisjárvány emlékére - amelyben a város mintegy harmada halt meg - emelték 1742-ben. A Szentháromság-oszlop jellegzetes középeurópai szobortípus volt a XVIII. században. A luganói származású művész Leopoldo Antonio Conti alkotása - eredetileg valószínűleg festett és aranyozott - homokkőből faragott érett barokk stílusú alkotás. Központi helyen áll Mária Immaculata (a Szeplőtelen Szűz eltapossa a gonoszt) ábrázolása, alatta Szent István szobra. A „Patrona Hungariae” Magyarok Nagyasszonyára utaló kompozíció azt jelképezi, hogy Szent István Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot. A szentek szoborcsoportjában többek közt helyet kap még a Szent Sebestyén és Szent Rókus is, akikhez a pestisesek védőszentként fordultak.